Miután a múlt héten elindítottam a blogot, nagy reményekkel ugrottam neki a következő pár napnak, hiszen mégiscsak le kell írnom hogy mi történt. Ahogyan egyébként számítottam rá, a dolog működik, jár körülötte az agyam és ha akkora motiváció-löketet nem is ad, mint amekkorára számítottam, de azért ad és én mindenbe megpróbálok belekapaszkodni. Emellett nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam azoktól, akiknek megmutattam, ami nagyon jól esett, így hát nem kérdés, hogy folytatom a kálváriám megéneklését. 

Nagyon vártam a keddet és az előző napi blog megnyitásától még eltelve motivációval és lelkesedéssel gyakorlatilag akörül forgott a napom, hogy este edzés. Melóhelyről hazaérve igyekeztem az egész napomat ehhez igazítani. Így feküdtem le pihenni és ehhez próbáltam igazítani a kajálásomat is, ami a bunyó előtt két órával egy tányér joghurtos zabot jelentett, merthogy úgy vettem észre, hogy a minőségi szénhidrát energiával tölt el (meg egy kapszula Brutal Blade is). Még az öltözőben beszédbe elegyedtem egy sráccal, aki megörült nekem, hiszen a mi nagyobb termetünket tekintve egy kicsit nehezebb edzőpartnerre lelni, én is megörültem neki, bár amikor kiderült, hogy négy év ökölvívás van mögötte, akkor egy kis belső hang megsúgta nekem, hogy aznap fogok kapni rendesen. A belső hangnak igaza volt. Az erősítést számomra is meglepően jól bírtam, persze ez csak viszonyítás kérdése. A fekvőtámaszokat még mindig azzal próbálom kibekkelni, hogy próbálom egyáltalán felső pozícióban megtartani magam amíg a többiek pumpálják a padlót (nem sikerült), a hasizom edzésénél minden elképzelhető mozdulatot próbálok bevetni, hogy azt a fél milliméter lendületet még valahonnan összeszedjem. Viszont a guggolás (nem túl gyorsan) és a kitörések (szabálytalanul) egészen jól mentek, azt egy kis sikerélményként könyveltem el magamban. A technikai edzés teljes homály, az egyenes ütések és a csapottak úgy érzem egészen a helyén vannak, de a könyök használata még mindig elég idegen érzés, mintha nem tudnék elég erőt vinni bele. Az edzőpartnerem türelméért és segítőkészségéért nagyon hálás vagyok, igyekezett sokat segíteni, többek között azt is, hogy hogyan kell ezeket a technikákat kesztyűvel a kezemen védeni (ki gondolta volna, hogy ezt is meg kell tanulni?). A rúgásokkal már több gondom volt, a side kick teljes homály. Hiába mutogatta és próbált segíteni az edző, akkor is természetellenes és darabos lett a mozgás, a távolság belövése is gond. A térdem használatával szintén így állok, erőtlennek érzem, a ritmus elkapása elég nagy gond. A belső combos meg gyilkos egy dolog. Miután harmadszorra akartam összecsuklani, mondta az edzőpartnerem hogy nem tud kisebbet rúgni. Mondjuk nem is igényeltem, de ettől én még majd' összehugyoztam magam attól amit kaptam, de legalább rávilágított arra, hogy a fájdalomküszöb feltornászásával valamit kezdeni kell. Fogalmam sincsen, hogy hogyan, azon kívül, hogy majd hozzászokok. Az egyetlen vigaszom a dologban, hogy egy hét elteltével még mindig tenyérnyi véraláfutás díszeleg a combom belső részén, amire persze én most végtelenül büszke vagyok, harci sebesülés meg minden. Az edzés végén a küzdelmet nem bírtam tüdővel, így miután az első "menetben" megkaptam a magamét egyet kihagytam, majd hogy azért mégiscsak erősnek érezzem magam, kicsit megmutattam a boxzsáknak hogy ki a főnök. Az utolsó körre még kaptam egy felkérést egy nagyon rendes fiatal sráctól akinek emlékeim szerint pont előtte való nap néztem meg youtubeon a legutóbbi 17. Harcosok Klubján vívott thai box meccsét. Ám ahogy mondtam nagyon rendes volt, alig ütött vissza. Edzés után úgy mentem haza, mint akit megvertek:) Este gondoltam az egészséges életmód jegyében főtt kelbimbóval és némi joghurtal zárom a napot, de aztán egyszer csak valahogy szalámis zsömle lett belőle. Hónap végi warriors diet.

A csütörtök közel sem alakult ilyen fényesen. Edzésre menni nekem egyelőre egész napos programot jelent, próbálok egész nap készülni rá, várakozva nézegetem az órát (amibe azért egy kis félelem is betársul). Két órával indulás előtt kajálni kéne. Talán valami saláta jellegűt, esetleg párolt zöldséget. Esetleg hummuszt, bazdmeg de kurvára ennék hummuszt! Nézzük meg, hogy van e a környéken. Nincs. Akkor rendeljünk? Az úgy nem jó. Jólvan bazmeg akkor rendeljünk pizzát. FAIL! Nem akarok róla beszélni...

Pénteken május elseje miatt nem volt edzés tartva, így hogy ne maradjak mégis teljes szégyenben valami erőedzést azért csak kéne produkálni. Szerencsére rávettem magam otthon, és mivel a múltheti kis házifeladatot nem volt kedvem újra megcsinálni, ezért elővettem újra a Fegyencedzés könyvet, szerencsétlen ott porosodott már egy ideje.

Fekvőtámasz falnál 1 x 50 Bazmeg! Mi a szar ez? Ég a vállam és a tricepszem a legkönnyebb gyakorlattól. Viszont nincs kedvem még 2 x 50 -et megcsinálni belőle, holott egyértelműen van még ebben fejlődési lehetőség. Így átléptem a következő gyakorlatra, amit több helyen hangsúlyoz a könyv, hogy na ezt ne csináld. 

Fekvőtámasz előredőlve 3 x 10 Ez már egyértelműen élvezetesebb, pedig nehéz. 

Bicska guggolás 2 x 10 A térdem nem igen kedveli ezt a gyakorlatot, de elég simán ment ahhoz, hogy tovább lépjek egyet.

Guggolás támasszal 2 x 10 Még ezt is viszonylag simán teljesítettem, talán a térdem is jobban tolerálta. Legközelebb innen indulok.

Függőleges húzás 3 x 30 Nem tudom, hogy mennyi értelme van ennek a gyakorlatnak. A hátam persze érzem, de sejtésem szerint inkább attól, hogy tudatosan igyekszek minden ismétlésnél figyelni arra, hogy tudatosan összehúzzam a hátizmaimat. Minden esetre a következő szintje (vízszintes húzás) túl sok az én pehelykönnyű súlyomnak, amikor legutóbb próbálkoztam vele, annak csúfos kudarc lett a vége. Káromra biztos nem vált, bár elég unalmas ennyi ismétlést csinálni. Illetve fogáserősítésként biztosan funkcionál, hiszen úgy kapaszkodtam az ajtókeretbe, mintha az életem múlna rajta, a az ujjaimat és a tenyeremen lévő izmokat biztosan erősítette, mert az viszont fájt rendesen.

Térdfelhúzás 1 x 10 Ez nem túl nehéz gyakorlat, bár igyekeztem lassan csinálni. Mivel leülni gyakorlatilag csak a kanapé szélére tudtam, ami nem túl ideális ehhez, ezért tovább léptem. 

Térdemelés fekvésben 3 x 15 Így már nehezebb volt. Nehezítő körülmény a kutya volt, aki azt hitte, hogy vele akarok játszani valami fura módon, így megpróbálta időről időre elkapni a lábujjaimat. A levegő hiányának következtében pedig nem igazán tudtam tekintélyt parancsoló hangon rászólni, hogy hagyja abba, inkább sipító könyörgésnek hallatszott, amivel egy félénk kislányt sem lehetne megregulázni, nemhogy egy öntudatos négylábút. Így ez végigkísérte a gyakorlatot, de koncentráció fejlesztésnek talán így se rossz.

Rövid híd v. csípőemelés 4 x 10 Lelkes voltam ezzel a gyakorlattal szemben, hiszen korábban láttam, hogy brazil jitusok is előszeretettel használják, így a hasznosságáról meg voltam győződve. Mondjuk nem az történt, amire számítottam, hiszen hátizmok alsó része helyett elsősorban a combomban éreztem a munka jussát. 

Vasárnap reggel reméltem, hogy fogom tudni pótolni a csütörtökön kimaradt edzést, de későn értem haza ahhoz, hogy el tudjak indulni. Összességében abból a szempontból nem bántam, hogy így a futóedzés volt a terítéken, amit szintén erre a hétre elterveztem. Így hát fogtam hűséges edzőtársam (a kutya) és lementünk a patak partra. Persze az edzéstervet elnéztem, így a  2 perc futás 2 perc séta helyett 2 perc futás, 1 perc séta programot sikerült csinálnom négy ismétlésben, ami már a következő heti adag lett volna, csak nem négy hanem öt ismétléssel. Szóval kicsit megkavarodva, szarul de büszkén teljesítettem a távot. Előtte gondoltam rá, hogy a konditermet célzom meg és ott a futógépet, hiszen akkor utána súlyzós edzést is lehet csinálni, de nem bántam meg, hogy a szabad teret választottam. Ami érdekes jelenség volt számomra az az, hogy futás előtt a bal térdem jelezte, hogy ezt lehet most nem kellene erőltetni, de nem foglalkoztam vele és futás közben teljesen elmúlt a fájdalom ami tegnap óta nem is tért vissza. Ezt le is kopogom és leborulok porcerősítő előtt, nagy találmány! 

Időközben kaptam e-mailben választ az érdeklődésemre, hiszen két nagyon jó hely is van a közelben ahol lehetne űzni a brazil jitsut. A Carlson Gracie Team is egy megállóra edz tőlünk, ami szimpatikus, hogy van kezdő csoport, ami nem, hogy hétfő és péntek este van. A Giants Gymben pedig ha jól silabizáltam akkor Gracie Barra tanítvány tart edzéseket, ami szimpatikus, hogy kedden és csütörtökön reggel 6.30-tól 8.00-ig. Az elméletem az, hogy ha korán van, és korán kell kelni, akkor reggel nem lenne sem erőm sem időm kifogásokat gyártani, ha meg már megszólalt az ébresztő, akkor úgyis fel kell rá kelni. Vonz a dolog, úgy érzem elég jól egészítené ki a Militans csapatnál történő edzést. Az a tény, hogy egyelőre azzal szenvedek mint a kutya, hogy heti két edzésre elmenjek, ami után a következő nap kvázi meg sem tudok mozdulni, afelett elegánsan elsiklottam. Okos Peti, remek ötlet, nagy realitás érzékre vall. Először talán azt a hihetetlen célt kellene teljesíteni, hogy hetente kétszer tényleg eljutok edzeni a Militans csapathoz.

Összességében ma reggel a buszon gondolkodtam és pont azon járattam az agyam, hogy azért tegnap este még csak belefért volna még egy kis edzés, illetve hogy a csütörtököt kár volt kihagyni, de hé! Ezen a héten még így is többet, jóval többet tettem magamért, mint nagyon sok ember, erre pedig baromi büszkének kellene lennem! Úgyhogy az is vagyok. Nem tökéletes még a program, de azon az úton járok hogy valami olyat csinálok amit szeretnék és ez jó dolog. Nagyon sok időt tudunk mi emberek azzal eltölteni, hogy nem így teszünk és akkor is lesz jövő április ha azt az időt a kanapén punnyadva töltöm el.