A múltheti postból kiviláglott, hogy nem igazán sikerült az edzésre komolyabban ráfeküdni úgyhogy ideje volt kicsit jobban rákapcsolni és összességében most nem vagyok elégedetlen. Persze van még hová fejlődni, de a futás és a saját testsúlyos edzés mellé felvettem heti programnak a biciklizést, hogy akkor is menjek ha esetleg nincs hozzá társaságom és (dobpergés!) megvolt az első hetem amikor két vezetett edzésen is ott voltam. Igaz, hogy mindkettő erőnléti volt, de ezt akkor is áttörésnek érzem úgyhogy innentől csak felfelé!:)
Az előző vasárnapra becélzott futóedzést hétfőn reggelre toltam és úgy gondoltam, hogy ha már csúszik egy napot a dolog, akkor ne ragadjak be az előző heti teljesítménybe, lépjek tovább az edzéstervben egyet. Így két perc futást egy perc séta, majd három perc futást két perc séta követett két ismétlésben. Ez ugyan talán nem tűnik soknak, pedig a 16 perc itt leosztva már összesen 10 perc futást és 6 perc sétát jelent és nem győzöm hangsúlyozni, és ezzel együtt természetesen magamat emlékeztetni, hogy ez a program összesen 4 perc futással kezdődött. Egyelőre a térdeim sem lázadnak, sőt sokkal kevesebb probléma van velük amióta edzeni járok, viszont egy új futócipő gondolata lassan érik. Nem tudom, hogy csak beképzelem e vagy tényleg így van, de mintha ezalatt a pár hét gyűrés alatt romlott volna a tartása. Mondjuk ahhoz képest, amikor acélbetétes munkavédelmi cipőben mentem el kocogni jobb híján, annál azt hiszem bármi jobb!
Kedden délelőtt pedig kocsiba vágtam magam és irány a Gym City Office, meglátogattam a Dietz Guszti edzését, hiszen ez a lehetőség hamarosan nem fog rendelkezésemre állni, szóval ki akarom használni ameddig csak lehet. Ezen a délelőtti edzésen igen ügyes srácok voltak, egy pillanatra talán nem is értettem hogy mit keresek ott, de ez talán egy picit mindig ilyen, ha az ember új helyen jár. Egy rövid bemelegítés után pedig felvont szemöldökkel álltam, hogy na ettől a földreviteltől jó nagyot fogok csattanni a földön, ám ezt nem volt lehetőségem megtapasztalni, mert a Guszti villámgyorsan összeállította a párokat, majd odajött hozzám, rámutatott tekintélyes pocakomra, hogy "ebből le kell faragni". Szóval egy olyan erőnléti edzést rittyentett nekem, hogy még csütörtökön is remegett a reggeli kávé a kezemben. És én ezt egyáltalán nem bántam, mert annak ellenére, hogy az alapvetőn grappling alapokkal szerettem volna tisztába kerülni nem feltétlenül az tesz nekem jót, ha azt kapom amit szeretnék, hanem az ha azt kapom amire tényleg szükségem van. Én pedig bedobtam amit csak tudtam, nem lazsáltam hanem ütöttem és forgattam azt a bazinagy abroncsot, szóval úgy éreztem magam mint a legkeményeb motivációs videók szereplője... bár ez kívülről úgy a 4. liter folyadék elveszítése közben nem biztos, hogy ugyanennyire hősiesnek tűnt.:) Kaptam egy kis útravalót is, így ismét megerősítésre került, hogy a kajázásra oda kell figyelni és, hogy ideje ráfeküdni a heti három edzésre. Nem próbálni, hanem csinálni. Igaza van.
Kedden délutánra még volt egy olyan titkos tervem, hogy na kicsit feszegessük a határaimat, elmegyek egy esti edzésre is. És rendkívül meglepő módon dél körül hazaérve ezt még egy egészen kivitelezhető dolognak tartottam, de fél óránként éreztem magam kimerültebbnek és kimerültebbnek. Ennek ellenére még délután is említettem a Bálintnak amikor találkoztunk a villamoson, hogy lehet még lemegyek, de nem lett volna értelme. Este hét órára eljutottam oda, hogy najó, leviszem a kutyát sétálni inkább mert ennek így nem lesz értelme. Nem is lett volna, még ez is teljesen lemerített pedig az ugye nem volt más, mint egy kis sétálás. Be kell látni, baromira nem tartok ott.
Szerda reggel volt egy kis időm, szóval összeszedtem az izomláztól sajgó végtagjaimat és levittem a bringát. Egészen eddig fel sem tűnt, hogy milyen nehéz tud lenni egy bicikli. Szóval megcéloztam a környéket és igyekeztem egy kis intervall jelleget belevinni a dologba, úgy gondoltam, hogy egy-egy 300 méteres odaküldésből nem lehet baj. Persze fogalmam sincsen, hogy 300 méter, szóval érzésre csináltam, de azért így sem volt rossz, sőt kifejezetten jól esett az éjszakai ügyelet előtt.
Itt jött a hétnek az a pontja amikor kimaradt edzés, pedig lehetett volna. Csütörtökön éjjeli ügyeletből hazaérve egy temetésre kellett mennem, így egy három óra alvást megelőző napot végignyomva az esti edzésnél reálisnak láttam, hogy majd másnap, pénteken bepótolom. Azért úgy voltam vele, hogy biztos ami biztos, a fegyencedzés könyvet csak felcsapom és ha már úgyis hulla fáradt vagyok, akkor amiben lehet előrébb lépek, hiszen abból akkor kevesebbet kell csinálni.
Fekvőtámasz előredőlve 3x25 Nem mondom, hogy nem kellett megint megállnom egy pár másodpercre a 15.-nél. Minden esetre előrébb lépésnek a lehetőségét nem éreztem magamban. Következő alkalomra a cél 3x30, de azért ezen a fronton bőven van mit erősödni.
Fél guggolás 1x10 Ugye itt a támasz kikerül a rendszerből, a kezek felkerülnek a mellkas elé. Valamivel nagyobb kontroll kell hozzá, de ez már beért.
Függőleges húzás 2x40 Még mindig utálom. 3x40 volt a cél, de egészen egyszerűen nem volt türelmem hozzá. Kidobott időnek érzem, szóval ideje tovább lépni. Így árgus szemmel vizslatok mindent, hogy hol tudok majd vízszintes húzást csinálni, lehetőleg viszonylag otthoni körülmények között.
Hajlított lábemelés földön fekve 1x10 Nem éreztem lényegesen nehezebbnek, mint a térdfelhúzást, csak itt 90 helyett körülbelül 45 fokos szögben van behajlítva a lábam körülbelül. Így nagyobb az erőkar, de mégsem üt akkorát. Na majd a jövő héten 4x10 után meglátom mint mondok erről.
Rövid híd 1x30 Többet akartam csinálni, de ezen a ponton győzött a fáradtság. Úgy éreztem, hogy ha mégegyszer lefekszek a földre akkor ott helyben elalszok, már koncentrálni sem tudtam.
A pénteki terv kiváló is lehetett volna, de délutánra egy óvodai ballagásra voltam hivatalos, azt meg nyilván nem adja be az ember egy gyereknek, hogy "bocsi, de nagybátyád edzeni megy, szóval nem nézem végig az előadásotokat". Így pénteken mire hazaértem, addigra a Militans csapat már valószínűleg mindent beleadva melegített:). A szombat szintén nem állt rendelkezésemre, hogy elmenjek edzeni, szóval nem volt mese. Hiába találkoztam szombat este a barátaimmal és fröccsöztem ennek örömére, az órát beállítottam reggelre azzal, hogy ha törik ha szakad, ezt most kell.
A vasárnapi edzés nem a teremben volt, hanem a városligetben a street workout pályán. Ebből sejthető, hogy ez sem a kesztyűzésről fog szólni, hanem erőnlét lesz. Bizony. Jó volt. Fáj. Persze nem tudtam a többiekkel tartani a tempót, hiszen a húzódzkodás helyett én eleve csak vízszintes húzást tudtam csinálni, de így is elég volt izomláztól égő nyakkal, háttal, bicepszel és tricepszel menjek este melózni. Szóval hajrá jövő hét! A tervek megvannak.
Ami igazán nagy áttörés volt az az, hogy szerda este beszélgettem az egyébként hébe-hóba maratonokat futkorászó kolleganőmmel, aki megmutatta a kaloriabazis.hu oldalt. Nagyon kegyetlen dolog és nem akartam kalóriákat számolni, de ide azért dobtam egy regisztrációt és azóta nem tudok és nem is akarok leszakadni róla. Kiváló oldal, hiszen csak beírod hogy mit ettél, abból mennyit és már ott is az eredmény, napközben is látod hogy még mennyi fér bele, a sportal is számol. Nagyon kegyetlen, mert azonnal szembesít. Nagyon jó, mert így egyáltalán nem macera és nem megerőltető tervezni a napi kajálással. Teljesen berántott és bizony rá kellett döbbennem, hogy eddig csak azt hittem, hogy egészen jól kajálok. Hát nem. A mennyiségeket jobban kordában kell tartani, megdöbbentően elégtelen mennyiségű fehérjét eszek, ellenben sokkal több zsírt a kelleténél. Legalább a szénhidráttal önmagában egészen jól bánok, és most aztán nincs az, hogy jajj, most végül is reggelire egy péksüti belefér, mert nincs időm. Nem fér bele, baromi nagy különbségek vannak a teljes kiörlésű, tönköly és zabot tartalmazó kenyerek között. Szóval hihetetlenül nagy segítség és amióta ráfixálódtam, azóta csak egyszer volt kilengésem péntek este. Azt is annak köszönhetem, hogy a kollegáimmal találkoztam és fröccsözés helyett sörözésre adtam a fejem. Ez elég nagy hiba volt, amikor másnap beírtam a táblázatba és szembesültem vele, hogy csak az a 4 dreher bak, amit megittam az önmagában 1300 kcal amit bevittem, az azért sokkolt, hiszen ez önmagában a napi bevitelem fele. Tudtam én, hogy a sör az hízlal, de azt hittem belefér, mert annyira csak nem vészes...
Szombat este az én Szabi barátom, aki a WestEnd Gymbe jár bunyózni említette, hogy szeptemberben lesz náluk valami kis amatőr bunyó és nagyon szeretne velem bemenni a ketrecbe. Kinevettem, sok sikert és jó mulatást kívántam neki a rendezvényhez és biztosítottam róla, hogy ha egyszer végig tudok bunyózni rendesen csak egyszer öt percet és legalább az alapjaival megismerkedek a grapplingnek, akkor elmegyek hozzájuk egy edzésre és addig verhet hupililára ameddig jól esik neki:).
