Akkor lássuk azt, amiért ez a blog létrejött. Vegyük számba az elmúlt hetet, ami kiváló kezdet, hiszen nem voltam edzésen a héten.

A munkámból kifolyólag a keddet és a csütörtököt céloztam meg annak érdekében, hogy elmásszak edzeni. Na ez nem valósult meg, azt hiszem éppen az volt a heti szar kifogásom, hogy nincs jól a gyomrom. Azért őszintén szólva annyira nem volt az vészes, főleg utólag visszanézve. Azt hiszem simán elindulhattam volna. Csütörtökön pedig a másnaposság számlájára kell írni a kimaradt edzést. "Namajdjövőhéten".

Úgy tűnik, hogy a hétköznapi lazsálásért a bűntudat végül elég magas fokon égett bennem, mert szombat reggel műszakból hazaérve rávettem magam a futóedzésre, ahogyan azt egyébként is elterveztem. A bunyó mellett párhuzamosan kezdtem neki egy 24 hetes futó edzőtervnek, aminek így azért az elején járok. A negyedik hétre 1 perc futást, 1 perc sétát ír a program 8 ismétléssel, ami az én tempómban körülbelül két kilométert fed le. A negyedik ismétlésnél azt hittem nem bírom végig csinálni, a hatodiknál biztos voltam benne, a hetediknél meg voltam róla győződve, hogy éppen egy bazi nagy, a felhők közé vezető lépcső felé futok éppen. A nyolcadik ismétlés végére pedig ráhúztam még egy keveset. Bálint azt mondta rakjak bele sprintet, meg árnyékolást. Nem jött össze, de így is lángoló vádlival, merev derékkal de baromi büszkén mentem haza. Ezt a büszke eredményt pedig egy családi ebéddel és négy korsó sörrel vágtam haza ijedtemben. Este egy kis laza bicajozás a környéken (mármint a barátnőmnek laza bicajozás, én csurig izzadt háttal és remegő combokkal értem haza).

Vasárnap reggel egy az előző estinél nagyobb biciklizéssel nyitottunk, a végén büszkén állapítottuk meg, hogy bizony másfél-két órát tekertünk. Hazaérve igyekeztem titkolni, hogy kvázi mozgásképtelen lettem, így igazi vasárnap délutánként, sorozatot bambulva egyre inkább kezdtem elfogadni azt, hogy amit kaptam "házi feladatot" azt nem fogom megcsinálni. Szerencsére győzött a bűntudat, így miután levittem a kutyát sétálni (arra se volt könnyű rávenni magam), végül azért csak nekiugrottam. A hét büszkesége volt, hogy hazafelé menet vettem magamnak előre egy kis "jutalmat" (tudod, szénhidrát, ennél jobban nem is merem részletezni) ám még mindig ott van a hűtőben, nem ugrottam neki edzés után.

A házi feladatom pedig a következő volt:

5x10 felülés: 4x10 teljesítve, az ötödik ismétlésnél már gyakorlatilag csak kalimpálózva tudtam rábírni a testem hogy emelje meg magát. Annak viszont már nem sok értelme volt, de nem vagyok elégedetlen.

5x10 fekvőtámasz: Mission Impossible. Legalább is azt a 3%-os könyökhajlítást, amit produkálni voltam képes, azt nehéz fekvőtámasznak hívni. Kreatívnak kellett lenni, így lett belőle 5x10mp plank, ami ugyan kevésnek tűnik... hát mondjuk az is.

5x10 guggolás: Abszolválva, bár a térdem azt hiszem a végére kezdett csúnyán nézni rám.

5x10 négyütemű fekvőtámasz: Leszámítva, hogy "fekvőtámasz" nem történt közben, sikerült véghez vinni. Ez volt a legfárasztóbb, csak összehozta azt a lángoló tüdőt.

5x10 kitörés: Először azt gondoltam, hogy ez nem lesz olyan nehéz. Aztán rájöttem, hogy ezt bizony lábanként kell érteni. Fájt.

5x10 lebegő ülés: Ezt először youtuberól meg kellett tanulni, hogy mi is, talán ez volt a legkevésbé ördöngős. Persze kisebb lendülettel, hosszabb kitartással fog ez még fájni.

Persze ezt nem ilyen szép sorrendben csináltam, hanem egy-egy száriát mindenből, majd utána 1,5-2 perc pihenő. A harmadik sornál azt hittem nem fogom tudni végig csinálni, de azért csak sikerült, ráadásul nehezített körülményként egy baromi kíváncsi kutyával, aki nagyon nem értette hogy most akkor ez most játék e vagy sem. Amikor felülésre hirtelen szájonnyal a kutya, az azért ki tud zökkenteni. Cserébe véletlenül ráléptem a lábára.

Jövő hétre a terv kedd és csütörtök vagy péntek. Emellett be kéne iktatni egy futó és egy erősítő edzést (vagy kondi vagy a most vasárnapihoz hasonló otthoni kalimpálást).