A múlt hetet ott zártam le, hogy ha előre tudtam volna azt, hogy hétfőn este kimarad az edzés, akkor vasárnap nyugodtan nekigyürkőzhettem volna legalább egy kis otthoni erősítésnek. Persze ezt nem tudtam előre, hiszen terveim között nem a megvalósult forgatókönyv szerepelt. Egészen egyszerűen rengeteg friss téma öleli körbe most a mindennapjainkat és az az este is annak esett áldozatául. A sok változás, egyeztetni, szervezni való a közelgő esküvővel, a megfelelő leendő lakhely kiválasztásával, a birkózás a bankokkal és hát azért hogy őszinte legyek, még egy üveg sör is volt a hűtőben. Azt hiszem az verte be a szöget az aznapi testedzés koporsójába.

Miután a kedd nem is volt az edzési listámon, így más programom volt, de szerda reggel azért már gyötört a lelkiismeret és úgy tűnik, kedd este ezt már előre sejthettem, ugyanis egy hirtelen döntés okán egy bő másfél órával korábbra állítottam az ébresztőt a szokásosnál. Azt hiszem még az előző szombati sikerélmény dolgozott bennem, mert egyszerűen el akartam menni futni és megismételni az akkori kis sikerélményemet. Ez olyan jól sikerült, hogy nem is emeltem a nehézségi szintjén, nem léptem a program következő pontjára. Így maradt a 2 perc futás 2 perc séta négy ismétlésben, ami tartom hogy csak akkor tűnik baromi kevésnek, ha nem gondolok vissza arra, hogy 1 perc futás 2 perc sétáról indítottam a programot. Minden esetre úgy gondoltam, hogy szükségem van most erre a kis önbizalom boostra, ami egyébként meglepően jól működött. Egészen más úgy végigcsinálni egy napot, hogy tudod te már edzettél, valahogy a comb és a vádli sajgása is egészen üdítően hat ilyenkor. A másik hatása sem volt igazán meglepő, számítottam rá, tényleg nagyon jól ki tudja kapcsolni a folyamatosan pörgő, nyughatatlan agyat.

Csütörtök este pedig végre lejutottam a bunyódába, ami abból a szempontból nagy előrelépés, hogy eddig úgy éreztem, ha egy adott nap edzettem már, akkor a kövekező napon nem tudok és nem akarok bevállalni egy következőt. Ez az elképzelés ezzel szerencsére oda finomodott, hogy ha "A" nap reggel volt némi mozgás, akkor a rá következő "B" nap estéjén már egészen biztosan bevállalhatom és nem fog rám esni egy Bühler versenyzongora. Mármint például. Persze tudom, az igazán profik úgy tolják, hogy reggel futás/úszás/kutyafüle este meg a többi. Na azért ettől elég távol vagyok. Viszont a csütörtök esti edzés megint olyanra sikerült hogy baromi jól éreztem magam. Mondjuk lehet azért is kicsit, merthogy majdnem pepitában hozta az előző heti edzést, amiről áradoztam, csak most kicsit több volt az erősítés:). Tehát árnyékbox, természetesen egykezes súlyzóval fűszerezve, boxzsák, földzsák... mármint ugye pihenésképpen az erősítések között:) Hogy aztán teljes legyen a törődés ebből jött még egy kör, csak már egy kis rugdosódással kiegészítve, amit ugye ha már elővettünk még utána is használtunk kicsit. Ott már azért eléggé elfogyott a szusz, de igyekeztem tisztességesen csinálni, aminek következtében kivételesen mozgékonynak és kilazultnak éreztem magam (mondjuk cserébe másnap meg olyan szinten volt beállva a derekam, hogy a Robotzsaru hozzám képest légtornásznak tűnne). Ugye az erősítés kapcsán a mumus még mindig a fekvőtámasz, amihez túl nagy a súlyom. Jobb taktika tényleg nem jutott még eszembe, minthogy tartom magam a felső pozícióban, aztán egyszer csak lesz ebből pumpálás is. A kesztyűzés megint nagyon jó volt. Az első menetben az ellenfelem nem kímélt, de azért túlzásba sem esett, éreztem hogy jobb nálam de azért picit hagyott kibontakozni. Ezt nagyon élveztem, hiszen volt kihívás a történetben és anélkül hogy pépesre vertek volna. Persze azért ez-az becsúszott, de voltak kis sikerélményeim. Az egyik egy jobb-bal-jobb egyenes után egy combos bevitele, amit ugyan nem küldtem meg különösebben, hiszen nincs még lábszár védőm, anélkül meg azért csak óvatosabb vagyok egyelőre. A másik sikerélményem amikor, sikerült kicsit a fal felé terelnem az edzőpartnerem és viszonylag jó irányból sikerült elindítanom egy testütést. Az sem csattant túl nagyon, de legalább éreztem benne a potenciált. Összességében egy baromi fárasztó öt perc volt, a végén azt hittem konkrétan kihányom a tüdőmet, de ez volt az eddigi talán legélvezetesebb kesztyűzésem. Ebből fakadóan a következő menetet kihagytam, amíg egy kicsit regenerálódik a szervezetem, így a végére még egy bunyó fért bele. Az egy igen laza kesztyűzés volt, inkább tanító jelleggel, ami azért tegyük hozzá nagyon hasznos volt és azért emlékeztetett rá, hogy a fejem még mindig nem tudom valami hatásosan védeni:). Jó volt, elfáradtam a végére és hazaérve végre nem fehérliszt alapú szénhidrátforrással zártam a napot, hanem egy kicsit edzéshez méltóbb túróval és joghurtal. Hiszen ugye tudjuk mennyi fehérjét kell enni? Hát az összeset! :)

A hétre több nem jutott, bár a házak közötti nézelődésben meggyőződésem, hogy több kilométert legyalogoltunk a sok nézelődésben. Viszont kezd megérni bennem a gondolat, hogy nagyon ideje lenne a táplálkozással is kezdeni valamit, hiszen azt én is tudom ezen rengeteg múlik. Ami időről időre szembejön velem, az a "harcosok étrendje", amivel kapcsolatban kicsit szkeptikus vagyok, de a sok pozitív vélemény mellett amit olvastam róla van olyan a személyes ismerettségemben is, aki sokáig csinálta és azt mondta hatásos. Ugye ennek az étrendnek a lényege az lenne, hogy napközben lényegében max. némi zöldség meg ilyen hülyeségek aztán este egy nagy pótoló kajálás. Naná hogy rálelkesedtem! Persze azért kiderült, hogy ez sem úgy működik, hogy napközben kibírod így-úgy aztán este beütöd a pizzéria telefonszámát szóval kicsit azért szállt el a lelkesedésből. Minden esetre szemezek a dologgal, de még nem köteleződtem el.