Még csak péntek van, de mivel a hétvégét már előre látom, hogy nem edzéssel fog telni ezért úgy gondoltam, hogy már most megéneklem az eseményeket. Ha pedig esetleg vasárnap lesz még erőm és affinitásom egy kis saját testsúlyos edzéshez, akkor majd a következő héten hozzácsapom. Más biztosan nem lesz, hiszen a pünkösdi hétvégének hála bunyózni nem fogok tudni elmenni. Úgyis van egy viszonylag súlyos témám, a kajafüggőség amivel szintén szeretném felvenni a harcot, aktualitását pedig az nyerte meg, hogy a héten nekiugrottam a harcosok étrendjének. Azért ez nem egyszerű, mármint belenézni a tükörbe és azt mondani, hogy kajafüggő vagyok. Persze ez nem tűnik egy olyan áthidalhatatlan, kemény dolognak, mint mondjuk egy alkoholfüggőség, de annak aki benne van, pont annyira nehéz dolog. Miért is? Rengeteg pénzt emészt fel, szinte erre keresel. Tönkreteszed vele az egészséged, a sóvárgás gyakran alkalmatlanná tesz arra, hogy bármi mással foglalkozzál, a sok és rossz minőségű kajától erőtlen és motiválatlan vagy. És persze az előítéletek, ahogy látod az emberek szemében azt, hogy te egy csődtömeg vagy, hiszen látszik rajtad az életmódod. A küllemről, az esztétikumról, az izzadékonyságról és az azzal együtt járó kellemetlen szagokról se feledkezzünk meg. És ezen a ponton jön az ördögi kör, amikor zabálsz, mert az egy biztos pont, biztonságot és boldogságot nyújt, megfeledkezel egy picit minden rossz dologról, majd a végén jön a bűntudat és a körforgás beindul. Majd az "ez volt az utolsó" fázis. Szóval hasonló metódusban teszi tönkre az életed, mint az alkohol, a cigaretta, a szerencsejáték vagy éppen a kábítószer. Az igazán fifikás és rafkós része a dolognak, hogy nem teheted meg azt, hogy ezen a ponton leteszed a kaját és nem nyúlsz hozzá többé, így minden egyes pillanatban amikor kinyitod a hűtőt, vagy éhesen vásárolsz be a boltban ott lebeg feletted a fejsze. És én gyakran veszítek, pedig minden reggel úgy kelek fel, hogy "ma erős akarok lenni". Most éppen kedden jött egy nagy löket, amikor 24 órás szolgálatban voltam és este már éppen kibírtam volna, hogy ne zabáljam tele magam. Mégis megtörtént, pedig már csak egy fél órát kellett volna kibírni, hogy lefeküdjek aludni. De nem, én jól belakmároztam, aztán persze jött a bűntudat. Itt érett meg, hogy ez így nagyon nem jó.
Pedig nagyon jól indult a hét. Hétfőn állt szándékomban este edzeni menni, de felvillant az eshetőség, hogy majd inkább szombaton bepótolom. Akkor még nem tudtam, hogy ez két oldalról is esélytelen, hiszen egyrészt szombatra sikerült több házat is lebeszélni, amit megnézünk, másrészt mint kiderült nem is lesz edzés tartva. Szóval jól meghánytam vetettem magamban a dolgot, hogy a hétfőt inkább kihagyom. Nem is voltam túl motivált, másfelől a hétfői móka elég későn ér véget, este tízkor. Mire hazaérek, lezuhanyozok, stb. és végül ágyba kerülök, addigra minimum 11 óra van. Másnap korán csörög az óra, én pedig edzés után nem alszok túl jól, fel vagyok pörögve. Szóval nem kellett több, mint ennyibe belekapaszkodni és azt mondani "majdszombat".
Viszont amennyire nem kultiválom az esti edzést, annál jobban tetszik a reggeli, így valamiféle indíttatásból egy jó háromnegyed órával korábbra állítottam be az ébresztőórát, így miután leszaladtam a kutyával, felcsaptam a fegyencedzés könyvet, hogy nosza, hisz ezért keltem.
Fekvőtámasz előredőlve 4x15 Ez határozott előrelépés a múltkorihoz képest. Egyfelől nagyon jól felébresztett, másrészt ezzel úgy éreztem, hogy tényleg kihozom magamból a maximumot. Égett a mellizmom oldala, a bicepszem és a tricepszem is, ez pedig reggel 6:10-kor felbecsülhetetlen! :)
Guggolás támasszal 4x15 Furcsamód a térdem egyáltalán nem lázadozott, ezzel egészen jól megvagyok, a támaszt kvázi fölöslegesnek érzem. Legközelebb ebből megpróbálom a 3x30-at, amit ha a könyv szerint gond nélkül tudok abszolválni, akkor tovább léphetek a fél-guggolásra. Várós.
A függőleges húzást kihagytam, hiszen kicsit itt kezdtem időszűkében lenni, és egyébként sincsenek túl pozitív érzelmeim ezzel a gyakorlattal kapcsolatban. Szívbaj nélkül ugrottam át, de azért legközelebb ezt nem teszem meg.
Térdemelés fekve 4x15 Na ez már jobban megviselt. Fájt, nagyon. És a padló kényelmetlen.
Rövid híd (csípőemelés) 4x15 Itt már tényleg nagyon időszűkében voltam, úgyhogy felváltva csináltam a térdemeléssel, egy perc pihenő helyett fél percet hagyva és így váltogatva a gyakorlatot. Hál égnek ez is a comb és a hasizmot erőlteti meg (lehet rosszul csinálom?), így teljesen korrektül kikészültem tőle. Egy jótanács a továbbiakhoz. Reggeli hasizom gyakorlat előtt menj el szarni. Tényleg. Ezt nem tudom ennél finomabban megfogalmazni.
Összhatásában megint nyert a reggeli edzés. Nagyon feldobta a napom, ami tökéletesen működött az ominózus hajnali zabálásig. Ilyet többször fogok játszani.
Szerda reggel melóból hazafelé elhatároztam, hogy elmegyek futni. Még a villamoson összetalálkoztam egy uriemberrel, akivel edzésen már találkoztam. Ő éppen személyi edzésre tartott, én meg irigykedtem, mert éppen tele voltam energiával és egyrészt tudtam azt, hogy szerdán nincs edzés, szóval a futás marad és azt is tudtam, hogy az nem fogja tökéletesen kielégíteni a vágyakozásaim. A bunyódába vágyódtam, de jobb híján felvettem a futócipőmet és irány a patak part. Mivel az előző két alkalommal beragadtam az edzéstervbe, ezért éreztem, hogy elég a komolytalankodásból, ideje tovább lépni. Kicsit féltettem a korábbi sikerélményeim hatásait, de elővettem a következő szintet. 1 perc séta, 2 perc futás, 5 ismétlésben. Ez bizony kezd nem vicces lenni, az induló fázisaimhoz képest ez már egy jelentős előrelépés, nagyon büszke vagyok rá. Persze kikészített, a kevesebb belesétálás és a plusz egy kör nagyon sokat számított. De amennyire lefárasztott, annyira nagy örömmel pipáltam ki az edzésterv következő pontját. Szerintem a következő alkalommal mégegyszer nekiugrok ugyanennek. Így ugyan kicsit nő a 24 hetes edzésterv program, de bánja a fene. Hosszú távra tervezek.
Szintén ehhez a naphoz tartozik, hogy belevágtam a harcosok étrendjébe. Szintén a villamoson utazva történt, hogy csak noszogatta az agyam, csak noszogatta és hát felmerült bennem, hogy mikor is kéne nekikezdeni? Hát most. Szóval úgy néz ki, hogy valahogy így lehet egy diétát elkezdeni... úgyhogy a bevásárlásnál már csak zöldségeket vettem. Jól éreztem magam napközben, tényleg érezhetően több energiám volt. Az előző napi ügyelet ellenére sem kávéznom, sem aludnom nem kellett napközben és ez egy nagyon jelentős különbség. Egész nap úgy éreztem magam, hogy csinálnék valamit. Nagyon jó volt. Az esti "túlevő" fázis pedig maga volt a gyönyör.
Sajnos minden csoda három napig tart. Ez kettőig. Pontosabban egyig, hiszen másnap, csütörtökön már érezhetően levert és gyengébb voltam, de kitartóan rágcsáltam a répát meg a brokkolit, betudtam a frontnak. Este pedig edzés, és sajnos ezen a ponton, ebben a formában ez a diéta megbukott. Azt hittem az éhség fog zavarni, de nem. Nagyon jó összehasonlítás volt, hiszen az előző hetihez nagyon hasonló edzésen vettem részt. Az erőnlétet nem bírtam még annyira sem, mint előzőleg, szenvedés volt az egész, nem élveztem, hazafelé pedig még egy rövid sprintet le kellett nyomnom a villamoshoz vezető úton. Ez volt az a pont, amikor meg is szédültem. Ez így nem jó, ebben a formában nem.
Egyébként maga az edzés jó volt. Megnyugtató ismerős gyakorlatokat csinálni, így egy kicsit otthonosabban érzem magam. Ismét árnyékolás súlyzóval, zsák, földzsák, rúgópárna és köredzés. A végén küzdelem. Az erősítésben annyira kimerültem, hogy az első menet állóbunyót kihagytam. A másodikban egy nagyon jót küzdöttem, egy nálamnál jóval tapasztaltabb edzőpartnerrel. Ismét voltak pici kis sikereim, de az öt perces menet harmadik perce körül teljesen erőtlenné váltam. Onnantól túlélésre ment a dolog részemről és zárásként egy olyan mesés állast kaptam hogy még mindig szédülök az emlékektől.
A következő menetet kihagyni szándékoztam, de kaptam egy felkérést grapplingre. Na ezt nem lehet kigyani, felszólaltak a harsonák, "Halleluja" meg minden. A partneremnek lehet valami köze a logisztikához, mert nem csak összecsomagolt, hanem fel is adott postán. Nyilván ezt ő is érezte, így a menet második felére tanításba csapott át a dolog és nagyon élveztem. Egyrészt kaptam egy kis taktikai tanácsot, hogy földharc közben hogyan lehet pár másodpercet pihenni, amíg visszatér egy kis erő. Másrészt mutatott egy nagyon jó földrevitelt, amolyan igazán nekem valót. Milyen a nekem való technika? Egyszerű, mint a faék, tehát nem kell sok lépésben gondolkodni és ki tudom használni a súlyom. Nagyon tetszett, remélem megjegyzem és élesben is ki tudom majd próbálni. Az utolsó menetre még kaptam egy felkérést, de itt már tényleg egy oxigénpalackra lett volna hozzá szükség. Nagyon sajnáltam, hiszen olyan edzőpartnerhez lett volna szerencsém, akivel még nem küzdöttem, de egészen egyszerűen nem.
Szóval visszatérve a diétára, ebben a formában megbukott az ilyen kemény edzésmunka mellett. Legalább is nekem nem vált be. De ez nem azt jelenti, hogy ez feladásra kerül, hanem hogy a tapasztalatokat levonva ideje módosítani és kísérletezni. A tapasztalat pedig az, hogy nem csak el lehet, hanem el is kell különíteni a fő étkezést és a többit. A fő étkezés lehet, sőt legyen is kielégítő, de a többi az működjön egy kvázi alulevési fázisban, de répán és brokkolin élve nem lehet bunyózni. Ez a mai napra levetítve így fog kinézni. Reggelire egy szendvicset ettem (teljes kiörlésű zsömléből) a négy helyett. Ez így jó. Energia megmaradt, nem vagyok különösebben éhes. Ebédre lesz mégegy szendvics, esetleg kettő (szintén a négy helyett). Ennyinek elégnek kell lennie. Szerencsére nagyon szeretem a répát, tehát a köztes időt azzal fogom kibekkelni. Estére marad a fő étkezés, mert kelbimbót, brokkolit és csirkemellet hoztam magammal. Az simán belefér egy esti kajálásra. Szóval nagyjából most ezzel próbálok kisérletezni. Meglátjuk milyen eredménnyel. De legalább ebben is elindult egy folyamat.
A következő heti terveim még képlékenyek, de most legalább látom előre, hogy egy, azaz egy darab csütörtöki vezetett edzés fog menni. Ez elég kellemetlenül jön ki, de legalább most ezt előre tudom és tudok így tervezni.
